Részletek Cseh Tamás útinaplójából

Időpont

1990.
február
25.
Leírás 

4 órakor búcsúztam el Andrástól, hogy "nehogy lepuffantsanak", de mondtam neki, hogy az öreg indián főnököt nem olyan könnyű lepuffantani. Kíváncsi vagyok, hogy legalább idáig megérkezik-e minden és mindenki.
Várok.

Pista megérkezett egyedül az új VW-jével. 10 óra van. Még iszunk 2 deci bort. Elment a szomszéd asztaltól egy rövidszoknyás, helyes lány.

Pista és én 25%-ot adtunk az átkelés esélyére. Attila 50-et Bérces 100-at.

Azt mondja, szerződjek át a Nemzetihez. Hát ez nagy kérdés itt Berettyóújfaluban.

 

Reggel 7-kor ébredtünk. Éjjel megjött mindenki. Tükörtojás reggeli, benzinkút, ABC, még valahol a határig kávékat iszunk, pénzt váltunk. Árpi a technikus nem hiszi, hogy átjutunk. 15%-ra esik vissza az esély, Bércesnél marad 100.

 

Befutunk a határállomásra, nem nagyon hosszú sor, beintenek a bal sorba. Szinte hihetetlen gyorsaság és semmi probléma. A román vámos a **** sem fogadja el.

 

Átmegyünk Nagyváradon, piszok, napsütés, hosszú sorok az üzletek előtt, erdei utak. Hosszú angol konvoj. Előzünk. Pistával ülök most a Nováknál. Gyerekek az út mellett V betűvel. Át Királyhágón, Csucsán, Hunyadon. Kőrösfőnél megvárjuk egymást. Fél óra múlva Kolozsvár. Megtaláljuk a színházat. Tompa Gábor és Visky Andrásék várnak. Megnézzük a színpadot. 800 személyes nézőtér. Két rádióssal 1/2 4-re megbeszéljük a találkozót. A Transilvániában ebédelünk, pacalleves és bélszín. Már mindjárt 4 óra. A szoba 319, fellépő ruha kikészítve. A sorrend úgy-ahogy kész. Félek, de nem mutatom. Mindenki viccelődik.

 

Most 1 óra múlt 10 perccel, itthon vagyok a szállodában. Pizsamában ülök. Tompa Gábornak ígértem egy Levél nővéremnek lemezt és egy videókazettát, amire a Kolozsvári TV által felvett előadást átmásolja. Ígértem egy Bereményi Legendáriumot Csortán Ferencnek szemüveges és ősz szakállas, szül. 1947) 3400 Kolozsvár Str **** 33  T: 951-47139. - öccse Csortán Márton. Be kell tartanom az ígéreteket. A virágcsokrot Áginak adtam, Tompa Gabi kedvesének, szép lány.

60 ember csak Csíkszeredából jött. A koncert megismételhetetlen élmény. Első magyar voltam Kolozsváron, évtizedek óta. Talán bőgtem volna, amikor először lejöttem a színpadról. Így kéne mindig énekelni. Az igazgatói szobában még énekeltük Pistával, Tarpai grófné, Budapest, Krakkói vonat, Horvátország, Dosztojevszkij. Kötő József a félkarú igazgató, Risó József (ló) a remek színész, aki a dalokkal felvételizett.

 

Ritka ártatlan szeretet és ilyen tapsot még életemben nem hallottam. Ha hallottam is, ez más volt.

Kolozsvár 1990 február 24. a jegyek 1 óra alatt keltek el napokkal ezelőtt. Ennek kellett megfelelni. Talán megfeleltünk. Kár, hogy Géza nincs itt, de talán, ha itt van nem cseréljük vissza az ,,erős" dalokat.

Volt két gyönyörű, de nagyon fiatal testvér Farkas Boglárka és Farkas Emese. Rájuk emlékszem és aztán már csak egy-két bor és egy-két szendvics és komoly beszélgetések.

A TV végig vett, utána interjú, előtte a rádió riporterek és négy újságíró. Ahogy a nagykönyvekben, de más volt ez is.

Semmi lihegés. Mintha minden pontosabban működne, mint M.o-n. Talán én is pontosabban működtem. De ez csak az első nap volt. Ettem, még tiszta vagyok és az idegeimmel nincs semmi baj. Pistáék reggel a bolhapiacra mennek, megkértem ha lát Andrásnak való dolgot, vegye meg.

Hazagondolok, iszom Bércessel az üvegből és lefekszem. Nehéz lesz elaludni. Itt van a veszélyes pont. Hogy kell elaludni.

 

1990. febr. 25