B. Nagy László filmkritika

Vargabetű...

B. Nagy László, Jancsó Még kér a nép című filmjéről
(Élet és Irodalom 1972. március 18.)

Valójában ma még fölmérni sem tudjuk, mit jelent Jancsó hozadéka a jövő filmművészete, az egyetemes emberi kultúra számára.

Éppen ezért aggasztó, hogy eddigi életműve kilátópontjáról visszahuppan egy általa már meghaladott kifejezésmódra, leegyszerűsített tudatszintre. Mintha – vonakodva bár – de maga is elhitte volna, hogy nagy gonddal fölépített jelrendszere többértelmű és zavaros. Akár – állítólag – a tudatvilága is…

...nem tudott (s nyilván nem is akart) lemondani eddigi jelrendszere alapelemeiről sem. S a kétféle nyelv – és szemléletmód – a Még kér a nép-ben folyvást pöröl egymással, s a kiismerhetetlenségig összezavarodik. A történetiség – a múlt mementóként való fölidézése, sajátságos erőterének megteremtése – és ezzel párhuzamosan: Jancsónak az a lebírhatatlan törekvése, hogy e múltat általános érvényű, így 1972-ben is aktuális modellként, mai korparancsként „strukturálja”

Hasonló a helyzet, a film folklorisztikus rétegével is, bár Jancsó itt a folklór nemzetközi arzenálját is igénybe veszi és művészi fölfedezés számba megy a szocialista töltésű folklór megragadó s a filmen belül gyönyörű összhangba olvadó használata. Együtt szól – s a reveláció erejével – a nyenyere a gitárral, egy amerikai pionír-nóta egy székely népdallal, virágének-dallam a modern songgal (szerzőik: Cseh Tamás és Bereményi Géza), magyar andalgó a film söprő erejű régi munkásindulójával. Ki törődik itt vele, hogy melyik honnan származik? Mert a helyükön vannak, a szituációból szólnak.

A film együttesétől pedig végtére bocsánatot kérek, hogy nem méltattam őket teljesítményüknek megfelelően. Zavarában is a régi lelkesedéssel, odaadással és tehetséggel állnak Jancsó mellett. Kivált a névtelen igric, de egy igrichez nem is illő, hogy neve legyen. A magam odaadását félve merem hangoztatni. Talán, mert képmutatásnak hat, talán, mert még mindig nem ismerem eléggé Jancsó eszejárását. Egy bizonyos, hogy a csakugyanban egyetértünk.

(Cseh Tamás édesanyjának megjegyzése „igric=Tamás”)