Karom kitárva, körbeforgok neked.
Magam ajánlom, vedd meg az életemet!
Nézd meg az arcom, nézd a bőrömet!
Ha már áru lettem, hadd legyek tied!
Karom kitárva, körbeforgok neked.
Mondd mennyit érek, s én azonnal tiéd leszek.
Tudok pár trükköt, mit nem tud senki más,
vidámmá teszlek, van egy titkos fogás.
Vedd meg az arcom, vedd meg az életemet!
Nézz a fejembe, mi benne van, tiéd lehet!
Az amit láttam ott, minden kép tied!
A jövőm a múltam, az összes évtized.
Egy ilyen élet nem jár akárkinek.
Mondd már az árát, mondd, mennyit ér neked?
Egy ilyen élet nem jár akárkinek.
Mondd már az árát, mondd, mennyit ér neked?
Előtted állok, vegyél meg, olcsó vagyok!
Tudok egy jó pár sosem volt gondolatot.
Ha félni kívánsz, kaphatsz álmokat,
árvizet, felhőt, véres tornyokat.
Előtted állok, nézz meg már, olcsó vagyok!
Kezet és lábat, cipőt, én mindent adok.
Tudok pár titkos, régi, nagy szabályt,
mitől az ének keményből lágyra vált.
Tudok egy módszert, hogy minden nő beléd szeret.
Tudok egy szép szót, mi átfesti a színeket.
Tudom, hogyan lesz egy ország kupleráj.
Másik szavamtól a forgó Föld megáll.
Ha megérintem, lágy lesz a sziklakő,
akkor se kellek, csak énrám nincs vevő.
Mondd már az árát, mondd, mennyit ér neked?
Ne hagyj itt másnak, az életem tied!
Nézd, kígyó lettem, aztán meg férfi-nő!
Akkor se kellek, csak énrám nincs vevő.
Mondd már az árát, mondd, mennyit ér neked?
Ne hagyj itt másnak, az életem tied!
Egy ilyen élet nem jár akárkinek.
Mondd már az árát, mondd, mennyit ér neked?
Egy ilyen élet nem jár akárkinek.
Mondd már az árát, mondd, mennyit ér neked?
Fiúk! Fiúk! Fiúk! - hallatszott ekkor egy kiáltás, kiáltásszerű a szerelvényből, és aki kiáltott, nem más volt, mint a szúrós szemüveges, ősz úr, aki mindig itt szokott felszállni a Deák téren. És Antoine, meg Désiré kihúzták magukat és szinte egyszerre mondták, hogy, hogy tanár úr, mer hiszen osztálytársak voltak régen a férfi keze alatt. És a tanár úr odament hozzájuk, átölelte őket és mondta, hogy igen fiúk, igen, igen, erkölcsi eszme, az önzésnek, mint egy lelkiismeretbeli indoklása, igen fiúk, a kis közösségek felől. Onnan fogtok eljutni az egy nyelven beszélők közösségéig. Magyarok lesztek, fiúk, magyarok. Összegyűlt érték az évszázadok alján. Megfogni, fiúk! Megfogni! Kezetekben fiatok feje, kezetekben lányotok feje. Mutatni nekik, mi a jó! Emlékmű legyetek, fiúk! Nézzetek rám! Emlékmű vagyok. - mondta a tanár úr a Kossuth Lajos tér közelében és hirtelen márvánnyá változott, arany betűs feliratokkal az alján, bal keze felől három mellékalak, asszonyok, gyerekek, jobb keze felől három mellékalak, katonák, honvédek. Hm, igen. És Antoine, meg Désiré rögtön elkezdték énekelni azt a dalt, ami annyiszor felcsendült annak idején a biológia szertárban, nagy titokban, ősz vezénylettel, hogy…