Harminc asszonyt

Harminc asszonyt, hét pár csizmát,
harminc kucsmát, ördög útját,
hej, hej, hej,
elnyűttem én már.

Ha a fogam belevásik,
eldőlök, és jön majd másik,
hej, hej, hej,
elfutok innen.

Én vagyok a messzemenő,
nyakanyakát tekergető,
hej, hej, hej,
hej, de kényes.

Én vagyok a szemefényes,
kardköszörűs, kése éles,
hej, hej, hej,
hej, de kényes.

Sötét felhő kerekedik,
ha maradok, észreveszik,
hej, hej, hej,
elfutok innen.

Álldogálva menekülő,
kurvaanyját emlegető,
hej, hej, hej,
nincs vége úgysem.

Úgy elmegyek, bottal nyomom,
visszajövök az ablakon,
hej, hej, hej,
elmegy a másik.

Nem állít meg bokor, árok,
kancsalságok, szabadságok,
hej, hej, hej,
nincs vége úgysem.

Én magam csak elbukásig,
eldőlök, és jön majd másik,
hej, hej, hej,
bassza az isten.