Az én öcsém hajóra szállt,
mert várta őt az új világ.
New York-i dokk, a szárazföld
körülnézett, ki várja őt.
Jöttek sokan írek elé,
lengyelek elé, zsidók elé,
de egy magyar sem egy magyar elé,
az én öcsém ezt észlelé,
Zöldséges bolt segédje volt,
később az égen is dolgozott,
vasgerendán New York fölött,
mohawk indián mocskok között
Lement a lift vörking után,
kocsmába be, mocsok indián,
ott ájulás, s megint a lift,
30 kilót fogyott le így.
Én közben ezalatt itthon,
dehogy néztem munka után,
töprengtem mindenféle ezotériákban,
de főleg a Bogdán Icán.
Újságot vesz az én öcsém,
s olvassa azt, hogy könnyedén
16 év börtön kijár
a melóért, mit épp csinál.
Ajtót bezár, utcára fut,
kanálisba bele a kulcs,
telefonon közli, hogy lelép
de a cucc maradt, le ne lőjék.
Los Angeles, a pálmafák
közül kinéz az óceán,
hullámlovas az én öcsém,
míg Heideggert böngészek én.
Európa fölött még szűk az ég,
az oroszok maradnak még,
de New Yorkból elmegy egy lány,
át Amerikán, öcsém után.
Olvassuk mind Budapesten,
megnősült kint a Laci,
én közben temetem apánkat, anyánkat,
és erről egy sort sem írok neki.
Kimennek hát az oroszok,
az öcsém jön és kérdi, hogy
az apja hol, az anyja hol,
és én vagyok, aki válaszol.
Leül nálam az én öcsém,
ajándékok közt néz maga elé,
ez Budapest, a száraz föld,
megtudta megint, ki várja őt.
Mert jönnek sokan írek elé,
lengyelek elé, zsidók elé,
de egy magyar sem egy magyar elé,
az én öcsém ezt észlelé,
Hogy mindenki elé, csak nem őelé,
az én öcsém, ezt észlelé.