6. szövegrészlet

Körülbelül ebben az időben ért a rohanástól felhevült Joó Zsuzsa Budapest egyik jelentős középületébe. Mit intézett ott, mit nem? Pontosan nem tudható. Biztos csak az, hogy nem fecsérelte az idejét, ugyanis percek alatt kibontakozott egy széleskörű akció az ország lehorgonyozására. Az épületből teherautók spricceltek a szélrózsa minden irányába és azokon minden volt: vasmacskák, csavarok, pántok, bilincsek, zsanérok, sarokvasak, cölöpverők, medvék, mozdonyok, drótkötelek, árkolók, sáncolók, delejezők, szervezők. Ment a segítség. Közben a ház tetejéről alpinisták ereszkedtek Novák ablaka felé, hogy szemmel tarthassák a fontos személyiség vívódását és azzal összhangban vezényelhessék a munkálatok ütemét. Novák persze mindebből nem vett észre semmit, nagyon is el volt foglalva a gondolataival. Éppen azt mondta, hogy:
- Ha most elvétem,
   nem kár értem.
Aztán folytatta, hogy:
- Állj meg Novák! Most nagyon pontosan, nagyon világosan, mert ami mostantól történik az végleges. Itt a nagy lehetőség, erre vártál húsz évet. Erre vártatok. Mit akartál te rendezni? Országot, hazát, egy felkavaró, szertelen életet, igaz? Na és mire szól az engedély? Színjátékra. Emelősdire. Kivonulsz a szándékaidból és akkor kapsz helyettük egy házat: csinálj vele, amit akarsz! Akarod? Én inkább azt mondom, ne mozdulj! Ne mozdulj és ne pihenj! Aki most mozdul, eltéveszti. Aki most pihen, elszalasztja. Hát akkor én most itt maradok ebben a szobában és mostantól ez egy őrszoba. Itt vigyázok magamra.
Ekkor megcsendült a telefon és Novák felrezzent:
- Aha, szóval már sejtik, hogy itt vagyok. Persze, reggel nyolc óra van. Aszpirin, sör, szódabikarbóna, kihagyó szívverés, reggel nyolc óra. Ilyen kiszámítható lettem? És ki szerkesztett engem ilyen kiszámíthatóvá? És ki telefonál? Mindegy. Mostantól kezdve kiszámítható sem vagyok. Kezdem azzal, hogy nem veszem fel. Úgyis tudom, Anna hív. Az első kísértés szívtájék felől, Anna…