ég és föld határán
(advent, 2009)

"Légy üdvözölve, szent Karácsony, mert földre hoztad az eget" - egy népdal szövege ez, és ennél pontosabban nem szólhatunk ádventről, a várakozás és a végtelen út ünnepéről. Ég és föld találkozásakor a magától értetődő történik meg. Magától értetődő, hisz amikor elnézünk a távolba, azt látjuk, ég és föld összeér. Azt érezhetjük, csak ki kell nyújtanunk kezünket, s e határvonalat, barátom, sokunk barátja, Cseh Tamás kedves szavával élve, ezt a mezsgyét, bármikor megérinthetjük.

Nyújtjuk hát kezünket, hiába, elindulunk, hogy csak néhány lépés, és észre sem vesszük, akárha csillagot követve, végtelen útra lépünk, mert ég és föld a végtelenben, az ünnep szent pillanatában találkoznak. A várakozás örök útonlevés, a várakozás az élet maga. Tevékeny és gazdag élet, s ha közben kerülőutakra tévedünk, és olykor elvétjük a csillagot is, miénk lesz az ünnep, ha szeretettel fordulunk a másik felé.

Utunk szentelődik fel így, utunk válik ünneppé, akár a negyedik király végtelen útja, kinek legendájáról a napokban hallottam csak: elindult ő is, akár a másik három, de utat, csillagot tévesztett. Egy emberöltőn át bolyongott a világban, hogy harminchárom év múltán a kereszthez, a keresztre feszítetthez érkezzen. A drágaköveket, miket a jászolbéli gyermeknek szánt, elhagyta rég, lerongyolódva, halálos fáradtan, üres kézzel rogyott a kereszt lábához. Árván, kifosztva nézett a haldoklóra - és szívét nyújtotta felé.

Ég és föld találkozott ekkor. Ne féljünk hát, hogy azt a végtelenbe vesző találkozási pontot el nem érhetjük - ha a hétköznapokban szívünkkel fordulunk a világ felé, nap mint nap összeér az ég és a föld.

Cseh Tamás áll a mezsgyén, énekel. S amikor Tamást hallgatjuk, elég szívünket fordítani a dal felé, immár az eget érintjük.

Bérczes László