Gróf Széchenyi István pisztolyát porozza,
majd a csőbe belénéz a legnagyobb magyar.
Vajon mit lát a csőbe? A csőbe sötét van,
miként benne sötét lesz, ravaszt ha meghúzza.
Így szól Széchenyi István: - Meghúzom, meghúzom,
aztán piff-paff és nincs már a legnagyobb magyar.
– Állj meg Széchenyi István, ne húzd meg, ne húzd meg!
Téged néz az utókor, mi lesz, ha meghúzod?
– Minő hang a sötétből, ki szólít, ki szól itt?
Engem senki se nézzen, ravaszt ha meghúzok!
– No de Széchenyi István diákok tanulják
majdan tőled a példát velőd ha loccsantod.
– Pardon, kérném, ez itten intimus magánügy,
meg se halhat privátin a legnagyobb magyar!?
– Ne, ne, Széchenyi István, ne tedd meg, ne húzd meg!
Ne kend rá az utódra deprimált véred!
– Nektek ott lesz a Lánchíd, járhattok, kelhettek,
emez itt magán végzet, mindjárt meghúzom.
– Ne, ne, Széchenyi István, utódok, utódok,
már-már loccsant velődben őket forgasd meg!
– Már-már loccsant velőmben forogtak utódok,
forogtak épp elégszer, na most meghúzom!
Ajjaj, Széchenyi István nehéz lesz tanulni
nekünk tőled a példát, most, hogy ezt jól meghúztad.
